2014. május 3.

Búcsú

Kedves olvasók!

Ezennel bejelentem, hogy Bia Joy, május 3-án búcsúzik a Never Good Enough-tól.

Be kell vallanom, hogy rettentően fog hiányozni ez a történet, többször említettem már, hogy ezzel foglalkoztam a legtovább, több, mint öt hónapig tartott a megírása, annak ellenére, hogy a fejezetek száma nem haladja meg a harmincat se.
Nem tervezek hosszú bejegyzést, mindössze csak azt szeretném elmondani, hogy hálás vagyok. Képtelen vagyok kifejezni, hogy mennyire sokat jelent számomra, hogy elnyerte a tetszéseteket Amy és Tay története. A kommentek minden alkalommal mosolyt csaltak az arcomra, annál nagyobb elismerés nincs is, mikor valaki szebbnél szebb szócskákkal illeti a blogom. Szeretném megköszönni mindenkinek, aki feliratkozott, hagyott megjegyzést, pipált, vagy egyszerűen csak örömét lelte a sztoriban. Köszönöm! Mindnyájatoknak hálával tartozom, nélkületek nem lett volna ez az oldal olyan, amilyen. Sajnálom, hogy nem tudom minden egyes olvasómat felkeresni és megölelgetni, bárcsak képes lennék rá, habár talán még az sem lenne elég. Szóval mindenki vegye úgy, hogy átöleltem és megajándékoztam valamivel, mondjuk csokival, azt mindenki szereti, nem? Remélem értitek, hogy mennyit jelentett számomra, hogy itt voltatok velem...
Ennek örömére pedig egy másik bejelenteni valóm is akad, mégpedig a következő blogom. Hangsúlyozom, hogy blogom, nem pedig történetem. Az ok mindössze annyi, hogy jelenlegen nincsen egy félig megírt elbeszélésem se, viszont nem szeretnék újabb két hónapos szünetet tartani, amíg lepötyögök valamit, tehát inkább kitöltöm az űrt egy cikkes, ajánlós, mindenes oldallal. A rengeteg kósza ötlet mellett három igen stabil lábakon álló történet kering a fejemben, ami annyit jelent, hogy nemsokára érkezem azzal is, addig is itt tudtok nyomon követni:


Ezúton pedig szeretném újfent megköszönni egy kedves olvasómnak, Elena Brame-nek, hogy a gyönyörű kinézetet elkészítette nekem (itt találjátok a másik blogját, amit társszerkesztőként vezet).


Köszönöm!

2 megjegyzés:

  1. ÓÓÓ de szörnyű ezt olvasni, hogy így lemaradtam, és most ilyen hirtelen ért a vége! De egyúttal nagyon kíváncsian várom, hogy mit fogsz mutatni majd nekünk az új blogodban! :D
    Puszii: L. ♥

    VálaszTörlés
  2. Drága Lucinda,

    Sajnálom, hogyha felkészületlenül ért ez az egész, de tudod, egyszer mindennek vége. Ráadásul ez egy új kezdet, bizony, ott a következő blog, úgyhogy nem tűnök el! :)
    Köszönöm, hogy írtál.

    Millió puszi,
    Bia

    VálaszTörlés