2014. február 10.

Prológus

Éssss... íme! Megérkeztem a prológussal, nem túl hosszú, inkább csak bevezető jellegű, a múlt játszik benne nagy szerepet. De mielőtt beleolvasnátok, azért elmondanék pár dolgot. Az első: drága barátnőmnek, Esztinek ma van a szülinapja! Boldog szülinapot neki! Majd talán feltűnik a neve a komik között... Apropó. Csodálatosak vagytok, még szinte semmi sem került fel, máris megajándékoztatok engem egy csomó komival meg feliratkozóval! Igyekszem nem csalódást okozni. A szereplők menüpont alatt megtaláljátok a fontosabb személyeket, a trailer hamarosan felkerül, és most már itt a prológus is! *Bia*

Az embert az élet olykor választás elé állítja. Ha szerencsénk van, jól döntünk, de ha véletlenül elbotlunk és a rossz utat választjuk, akkor bizony bánni fogjuk életünk végéig. Velem is pontosan ez történt. Három évvel ezelőtt  - tehát huszonegy éves koromban - Kaliforniába, a világ egyik legcsodásabb államába hívtak dolgozni. Egy nap megállított az utcán egy kalapos férfi, miszerint látott valahol táncolni, és szeretne velem dolgozni a tánciskolájában. A boldogságom emberi eszközzel mérhetetlen volt, azonnal igent mondtam, csakhogy otthon át kellett gondolnom. Wayne. Így hívták az alig huszonöt éves fiút, akibe halálosan szerelmes voltam abban az időben. Ő természetesen támogatott, viszont én korántsem voltam biztos a dolgomban azok után, hogy közölte: nem jönne velem a messzi városba. Hosszú ideig tartó vívódás, átszenvedett éjszakák, és pirossá sírt szemek után sikerült mindössze egy hét után eldöntenem. Maradtam Minnesotában, ám amint később kiderült, ez hatalmas tévedés volt. Alig két hónappal később elhagyott engem. Összepakolta a holmijait, nyomott egy csókot a homlokomra és kisétált az életemből egyetlen leheletnyi magyarázat nélkül. Már nem tudtam bekönyörögni magam abba a tánciskolába, tehát az életemnek hivatalosan is vége volt. Nem lett karrierem, elhagyott a barátom, és ugyanabban az évben a szüleim is életüket vesztették.
Tehát megmaradtam a régi, unalmas életemnél, eladóként működtem tovább egy sarki boltban. Egyedül a barátnőm, Pink tartotta bennem a lelket, aki születésétől fogva szeretett volna rácáfolni a nevére, tehát leginkább fekete holmikkal van tele a szekrénye, amelyeket rendszerint szürke dolgokkal kombinál, tehát ő maga a színtelenség. Viszont ettől eltekintve remek barátnő, támogat a táncos hajlamaimban, míg ő inkább csak süt-főz.
Aztán a végzet elém dobott egy második lehetőséget, amit gondolkodás nélkül megragadtam, hisz nem hagyhattam, hogy ez is kicsússzon a kezeim közül. A televízió meghirdetett egy tehetségkutatót, amely a táncra koncentrálódik. Nagy szerencsém volt, ugyanis a jelenlegi barátom, Matt szülei éppen Miamiban laktak, ahol a tehetségkutató megrendezésre került. Tehát egyszerűen becuccolunk hozzájuk, ha szerencsém van és bejutok, akkor én beköltözöm a többiekkel egy külön házba, ő pedig ott marad a szüleinél, hogy nap mint nap találkozhassunk. Pink vállalta, hogy időnként repülőre ül és meglátogat, de az ő kötött munkaideje nem ereszti az étteremből, ahol tevékenykedik.
Szóval egy alapos bevásárlás után - Minnesota klímája nem éppen hasonlít Floridáéhoz -, az apró szobámban ülve kémleltem a plafont. Úgy éreztem kaptam egy lehetőséget, bizonyíthatok, és mindenki támogat. Csodásan festett az egész helyzet, én mégsem voltam felhőtlenül boldog. Hatalmas utat kellett megtennem Amerika egyik végéből a másikba, talán hiába. Ott kellett hagynom az állásomat, a lakásomat, bizonytalanul állok majd a lábamon, teljesen egyedül a színpadon. És ezeknek a lábaknak mozogniuk is kell, tehát nem szerencsés ha remegnek.
- Kicsim, indulnunk kell! - figyelmeztetett Matt, mialatt berobbant a szobámba és az órája számlapját kezdte ütögetni.
- Tudom - sóhajtottam fel fájdalmasan, ahogy tekintetemet a plafonról az igéző szemeire emeltem.
- Hé, mi a baj? - tudakolta aggódva, majd elhelyezkedett mellettem az ágyon és igyekezett megnyugtatóan pillantgatni felém.
- Csak félek - vontam vállat.
- Nem kell. Minden rendben lesz. Megígérem - fonta az ujjait az enyémek közé, majd a szívéhez szorította kezeink csokrát.
- Neked elhiszem. Indulhatunk - adtam meg magam felállva, közben Pink is megérkezett a szobába, arra emlékeztetve, hogy el fogunk késni.

11 megjegyzés:

  1. Áááááá!!!!! Már most imádom és már most szerettem bele a szereplőkbe! Nagyon tetszik és nagyon várom a kövit!!! Első komizó!
    S

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De aranyos vagy, ennek örülök! Várd ki a végét :)
      Puszillak,
      Bia

      Törlés
  2. Kedves Bia!

    Először is: természetesen mehet a csere, nálam (pieces-of-our-love.blogspot.com) már kint is vagy. Másodszor pedig, mint kérted, elolvastam a prológusodat, miben ismét csak megmutattad, hogy jól bánsz a szavakkal, szépen fogalmazol. A történet nem sablon, de nem is olyan hű, de egyedi - ami nem feltétlen baj, hiszen nagyon nehéz olyat kitalálni. Nagyon sok lehetőséget nyitottál magad számára egy ilyen történettel, ez a prológus mindenképpen jól megismertette a főszereplőt, akinek bizony úgy érzem, nem lesz könnyű dolga a részek alatt. Sokkal többet ennyi alapján nem is tudok mondani: ígéretesnek tűnik, csak így tovább. Ó, és a dizájn igazán szép! :)

    Ölel, FantasyGirl

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves FantasyGirl!
      Rendben, ki foglak tenni. Köszönöm, hogy vetted a fáradságot és szántál rám néhány percet. Mit mondhatnék? Igyekszem a maximumot kihozni magamból, és szeretem is ezt csinálni. Igen, talán kicsit később kellett volna kikérnem a véleményed, hisz egy prológusból sokat nem lehet leszűrni. Örülök, hogy így gondolod! A dizájn drága Emma Shaw műve, nekem is nagyon tetszik!
      Még egyszer köszönöm!
      Puszi,
      Bia

      Törlés
  3. Íme, egy újabb blogod, amit olvasni fogok. Imádommm! :)
    Puszi :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Íme, egy újabb olvasó, aki a SND-ról tévedt ide. Heló! Ó, nagyon aranyos vagy :)
      Puszi,
      Bia

      Törlés
  4. Nagyon jó lett a prológus, és sajnálom a késést!
    De ami késik, nem múlik! Szép munka!
    Pusziiii ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És köszönöm, hogy megemlítetted a szülinapomat! <3

      Törlés
  5. Köszönöm szépen, hogy végül mégis nekiláttál olvasni! ;) Drága vagy. Ó, nagyon szívesen!

    VálaszTörlés