2014. április 18.

Huszonharmadik fejezet: Ismerős Dél-Amerikából

Heló emberek! Dorina és Elena kincset érő hozzászólásai miatt úgy döntöttem, hogy egy nappal hamarabb hozom a következő fejezet. Korábban szerettem volna feltenni, de sajnos egész nap úton voltunk, ráadásul valaki belénk is jött a körúton... Minden esetre most végre itt van.
Millió puszi,
Bia

A vasárnapi délután minden egyes percét kemény munkával és gyakorlással töltöttük. A kínos szemkontaktus végét az jelentette, mikor Tay elkapta a tekintetét és felvetette, hogy inkább próbáljuk trécselés helyett. Soha többé nem akartam arra a gyenge pillanatra visszaemlékezni. Ed, Josh és Jim - ő is a segítségünkre volt ezen a héten - ránk se ismertek, mint akiket kicseréltek. Lelkiismeretesen végeztük a gyakorlatokat, én ülve, kézzel és inkább csak fejben, Tay viszont a terem közepén rinyálás nélkül, és ez utóbbi rám is igaz volt. Belevetettük magunkat a munkába, bár a szorgalom általánosságban is igaz volt ránk, nyavalyogni azonban mindketten szerettünk, Ed apróságai és úgy általában a kapott műfaj miatt. A koreográfusunk foglalkozott Tayjel, igyekezte úgy felkészíteni a srácot, hogy ténylegesen vezetni tudjon engem, mert ezen a pénteken valóban én leszek a tehetségtelenebb és a segítségre szoruló, ott a színpadon pedig egyedül benne bízhatok, rá támaszkodhatok. Ed célja tehát az volt, hogy a párom álmából fölkeltve, oda-vissza tudja a koreográfiát. A latin mozgású fiúcska és Jim körülöttem sündörögtek, Josh az alapokat próbálta megértetni velem elméletben, anélkül, hogy megmozdíthattam volna a lábaimat és ténylegesen megpróbálhattam volna őket. Jim arra ügyelt, hogy ez valóban ne következzen be, bár nem vallotta be, de halálosan rettegett attól, hogy nem gyógyul meg a végtagom szerdára, így minden nemű mozdításért szidást kaptam, nehogy még egyszer előforduljon. Mindannyian elképesztően rendesek voltak velem, a nap végére mégis annyira kimerültem - pedig szinte fel sem keltem a padról, amit nekem hozattak -, hogy bedőltem az ágyba. Jobban mondva Tay bedöntött, az ő segítségével jutottam el odáig. Ettől eltekintve szinte alig szóltunk egymáshoz, mégsem volt a helyzet kínos, inkább szokatlan és furcsa. Szinte idegenekként viselkedtünk, illedelmesen mosolyogtunk a másikra, de vérszívásnak semmi jele nem volt, egyikünk részéről sem.
Hétfőn korán ébredtünk, és a délelőttünk hasonlóan telt, mint az előző nap délutánja. Tay úgy döntött, hogy Clair főztje helyett ezúttal inkább egy éttermet választ, és bármennyire is szerettem volna jómagam is kimozdulni, abban az állapotban nem lehettem meg.
Miután elfogyasztottam a mezőny legidősebbjének ínycsiklandozó sültjeit, a próbatermek szintjén botladoztam, igyekezve felmérni, hogy ki hogyan áll. Szerencsémre üdítő volt látni, hogy a többiek is meglehetősen szenvednek a kapott műfajjal, tehát valamelyest sikerült megnyugodnom.
- Az márpedig nem lehet, hogy nem engednek be! - közölte a kelleténél valamivel hangosabban egy nő, azzal erélyesen kivágta a résnyire nyitott bejárati ajtót és bent találta magát a Just Dance! házban. Az őrök már minden bizonnyal túl voltak a motozáson, így megunva a dolgot ráhagyták a dolgot a lányra, tudva, hogy sem fegyver, sem pedig fényképező nincsen nála, azt hiszem ettől a kettőtől kellett csak tartanunk. - Nem vagyok ám mindig ilyen, csak ezek a nyomorult biztonságmániások felbosszantottak - sóhajtott fel, a magyarázatát pedig minden bizonnyal nekem szánta, annak ellenére, hogy nem volt szükség rá.
A húszas évei végét taposó lány fekete magassarkújában jóval fölém magasodott, hosszú és formás lábai pedig még inkább kiemelték ezt. Szűk farmert választott, amivel kihangsúlyozta alsó végtagjai tökéletes kecsességét, felsőtestén topot viselt, amely éppen annyit mutatott, amennyire szükség volt, valamint húzott magára egy vékonyka kardigánt, bizonyára nem tudta, hogy Miamiban nem lesz szüksége ilyesmire. A megjelenése egyértelmű magabiztosságot sugározott, az első pillanattól fogva irigyeltem ezért. Sminkjében nem domináltak az erős színek, roppant szolid mázt kent magára, hiszen nem is volt szüksége többre, az arca minden egyes vonása a helyén volt, keresve sem lehet szebb nőt találni. Aranyozott színekben játszó hajzuhatagát hátrakötötte egy vidám lófarokba, fogainak csillogó fehérsége megmutatkozott minden mosolyánál. Kétség nem fér hozzá, gyönyörű volt.
Fogalmam sem volt róla, hogy ki lehet, ezért a menekülést választottam és a lift felé vettem az irányt. Sajnos abban a percben éppen senki nem tartózkodott a hallban, így nem meglepő módon nem tudtam megúszni.
- Várj, tudnál nekem segíteni? - szólt utánam, mire egy halk sóhaj hallatása után közelebb bicegtem hozzá. Látta, hogy valami nincs rendben a bokámmal, de látszott az arckifejezéséből, hogy a legkevésbé sem érdekli. Aztán mikor már csak egy rövidke méter választott el minket egymástól, felismert. - Ó! Sajnálom, nem láttam az arcodat messzebbről. Amy, ugye? - mosolygott, én pedig majd elsüllyedtem a kisebbségi rohamom közepette, pedig akkor még nem is tudtam, hogy ki áll velem szemben teljes életnagyságban.
- Pontosan - bólintottam felnézve rá, igyekezve kihúzni magam, hogy lecsökkentsem a köztünk lévő magasságkülönbséget egy fejnyire.
- Te biztosan tudsz nekem segíteni! Tayt keresem - ejtette ki a szavakat enyhe, alig észrevehető gúnnyal a hangjában. Én hülye pedig még csak nem is sejtettem semmit.
- Most épp nincs a közelben, ebédszünetet tart - ismertettem vele a párom tartózkodási helyét, és bár megmagyarázhatatlan érzésem támadt vele kapcsolatban, még mindig homály övezte személyét.
- A fenébe, neki is pont most kellett elmennie! Márpedig nem fogom megvárni, hogy nézne az ki? - dünnyögte zavartan, láthatóan nem tudta mit tegyen, talán abban sem volt biztos, hogy miért jött.
- Szerintem néhány perc múlva visszaér, addig is gyere fel hozzánk, ott megvárhatod - unszoltam, mire nagy nehezen beleegyezett. Ha tudtam volna...
Egy lábon ugrándozva és bicegve mutattam neki az utat, ő viszont fel sem ajánlotta a segítségét. Nem mintha szükségem lett volna rá, már egészen profi módon űztem az eggyel kevesebb lábbal való mozgást. A liftből kiszállva a szobánkig tereltem, ahol leültettem a kanapéra és megkínáltam egy kis vízzel, de miután elutasította azt, magaménak ítéltem a pohár tartalmát és helyet foglaltam a fotelban.
- Szabad megkérdeznem, hogy mi dolgod van Tayjel? - tudakoltam, hiszen nem ő volt a legnagyobb ismeretségi körrel rendelkező ember, akit ismertem. A húgán és az apján kívül senki nem jelent meg péntekenként, telefonon sem konzultált gimis ismerősökkel, nem is voltak neki olyanjai. Írni, olvasni és táncolni a nyomorban tanult meg, nem járt iskolába. Akkor mégis honnan lehettek volna barátai? Akit ismert, az még mindig Montevideóban sínylődhetett. Beigazolódott, amit először gondoltam róla. Ő más.
- Személyes ügy - felelte szűkszavúan, minden bizonnyal nem is kellett ennél többet tudnom. - Még régről ismerem - adott meg egy kicsivel több információt, szóval úgy gondoltam, hogy egy ismerős Dél-Amerikából. Komolyan, meg sem fordult a fejemben, hogy ő az...
Feszült csöndben telt az a további öt perc, amit együtt töltöttünk. Időközben felhajtottam a vizet és felpakoltam a lábam az asztalra, hogy ne lógjon és legyen alátámasztása.
Végül Tay felnyitotta az ajtót.
- Amy, arra gondoltam, hogy az utolsó lépésnél... - kezdett máris bele egy gondolatmenetébe, majd felnézett, a lány pedig izgatottan felpattant és üdvözölni készülte.
Leírhatatlan érzések száguldottak át a párom lelkén, és szépen sorban mind ki is ült az arcára. Az első dolog a döbbenet volt, ami meglehetősen érthető, szemei kitágultak és még nyelni is elfelejtett. Ennek helyét egy röpke pillanattal később a düh váltotta fel, ökölbe fonódott mindkét keze, férfias állkapcsa megfeszült és egész testében remegett az indulattól, még egy támadó pozíciót is felvett, kissé előre döntötte felsőtestét és kész volt letarolni bármit. Ezután következett a félelem, mintha megrémült volna a lánytól, talán mivel nem ismerte váratlan látogatásának okát. Mindez néhány röpke másodperc alatt történt, mintha megállt volna az idő, majd e három érzelem elegyével torpant meg.
A lány eközben közel ért hozzá és átölelte volna, Tay azonban ijedtében aprót szökkent hátra, megakadályozva ezzel a műveletet.
- Mit akarsz itt? - ez volt az első kérdése hozzá. Minden bizonnyal egy kellemetlen szituáció hívatlan vendége voltam, így feltett szándékom volt minél hamarabb felszívódni. - Ha csak azért jöttél, hogy ismét átgázolj rajtam, akkor akár el is mehetsz! - tárta ki előtte az idő közben becsukódott ajtót.
- Tay, hogy lehetsz ilyen bunkó? Nem látogathatlak meg csak úgy? Gyerünk, mi van veled? Pár hónapja még könnyű szerrel lekevertél egyet Carlosnak - viháncolt az emlékek közt kalandozva. Várjunk csak...
- Úgy érzed van jogod idejönni és fent várni rám a lakásomban, a munkahelyemen, ahol védtelen vagyok? Gratulálok, ennél már úgysincs lejjebb! És sikerült Amyt is belerángatnod... - sóhajtott fel ingerülten. - Mit mondott neked? - fordult felém, mialatt a lány szomorúan lebiggyesztette a száját.
Védekező pózba helyeztem a karjaimat, jelezvén, hogy minden vágyam kimaradni a vitából. Tay szemmel láthatóan értékelte ezt, így ismét a lányhoz fordult, bár nem engedett utamra.
- Cassidy, menj el! Azt akarom, hogy elmenj!
Túlságosan el voltam foglalva a párom arcával, tehát teljes meglepetésként ért a név.
Ledermedtem. Bár már előtte is kitalálhattam volna, főleg Tay szavaiból, igazán csak akkor tudatosult bennem az igazság, mikor kibökte a nevét. Cassidy volt az a bosszantóan tökéletes leányzó, akivel mindössze tíz percet töltöttem együtt, de máris felsőbbrendűnek gondoltam nálam. Furcsa érzés töltött el, ahogy láttam Tay vérben forgó szemeit és azt, ahogy kimérten vette a levegőt, nehogy elborítsa az agyát a méreg és nekiugorjon a törékeny volt menyasszonyának. Együtt éreztem vele, és a pokolra kívántam Cassidyt, amiért úgy elbánt szegény társammal, aki amióta a baleset történt, kedvességgel árasztotta el a kapcsolatunkat. Megmagyarázhatatlan okok miatt viszont féltem attól, hogy talán a lány vissza akarja könyörögni magát Tayhez... zavart ez a gondolat.
- Ugyan már, a régi idők emlékére adj nekem tizenöt percet! Nem kérek többet, ígérem - győzködte a lány, és bár viharok tomboltam Tayben, bólintva beleegyezett a dologba.
- Amy! - intett a fejével az ajtó felé a párom, jelezvén, hogy nélkülem könnyebben telne az a bizonyos negyed óra, végre mehettem. Engedelmesen felpattantam és lassan kibotorkáltam, hogy semmiképp se legyek útban. Bármennyire is égetett a kíváncsiság, nem tapasztottam a fülem az ajtóra, féltem, hogy nem lennék képes végighallgatni a társalgásukat.
Helyette inkább egy gyors eszmecserét zavartam le Pinkkel, ismertettem az állapotom és érdeklődtem felőle.
Josh, Ed, Kim, Rami és Noah mind ránk vártak a próbateremben.
- Taynél épp krízishelyzet van, ma már ne számítsatok rá - lomboztam le az egybegyűlteket. - Viszont én itt vagyok! - tártam szét a karjaimat, hátha ez valamelyest vigaszt nyújt, bár ez hiú remény volt. A keringőt semmi szín alatt nem tudtuk Tay nélkül gyakorolni, hiszen a lényeg az volt, hogy ő táncol Kimmel, Rami velem, néha-néha pedig az eredeti párosok együtt lelépnek egy-egy lépést, mintha újra és újra elszakítanák őket egymástól. Kim és Rami egyszer átismételték a koreográfiát Ed és Noah, aki az ő tanáruk volt, utasításai szerint, de tulajdonképpen csak pár nélkül, feltartott kezekkel kóvályogtak a teremben.
A telefonom csörgése szakította meg a próbát, a képernyőre pillantva pedig önfeledten fogadtam el a hívást, azonban mielőtt bármit mondhattam volna, az illető már meg is szólalt.
- Van itt ez az épület, rengeteg ablaka van és fekete ruhások mászkálnak benne. Nem olyan érdekes, mint New York, de azért megteszi. Merre találom a sánta hercegnőmet?
Bokaprobléma ide vagy oda, visítva és ugrándozva jutottam el a bejáratig, ahol boldogan ugrottan Davis nyakába.
- Mikor fogod már megunni ezt a fajta üdvözlést? - tudakolta hatalmas vigyorral a képén, mikor végre elengedtem és rajta támaszkodva megálltam az egyik lábamon.
- Azt hiszem soha - feleltem.
- Hála az égnek, mert imádom! - csapta össze a tenyereit vidáman. - Szóval, hol vannak a szívtipró táncos barátocskáid? - fürkészte a bejáraton túli, számára kecsegtető világot.
- Hé, te nem Will-lel jársz? - döntöttem oldalra a fejemet értetlenül.
- Drágám, annak lőttek! Nagy gondok voltak vele - bólogatott, megerősítve mondandóját. - Hogy fejezzem ki magam finoman és nőiesen? Mondjuk úgy, hogy bepróbálkozott az egyik kollégámnál... aki nő - tette hozzá, mire elhúztam a számat.
- Sajnálom!
- Ne tedd, nincsen szükségem rá, itt van például az a fiúcska, aki azóta bámul, hogy ideértem - biccentett a fejével az ajtón túl álló csapat felé, ami stábosokból és pihenő koreográfusokból állt, azon belül is egy konkrét személyre, mégpedig Tim és Vendy segítőjére, akit majdnem biztos, hogy Gustave-nak hívtak.
- Davis - csóváltam a fejem rosszallóan, nem volt szükségem arra, hogy róla pletykáljanak a többiek, így inkább eltereltem a témát. - Miért jöttél? - érdeklődtem.
- Pink mondta, hogy mi történt, és mivel gondoltam, hogy biztosan nagyon le vagy törve, jöttem feldobni a napodat a jelenlétemmel. Mit gondolsz? - vigyorodott el, el sem tudtam hinni, hogy miattam otthagyta hőn szeretett városát, most már sokadjára. - Jól gondold meg, hogy hazaküldesz-e, mert az utolsó szabadságaim is elúsztak emiatt, ráadásul egy kulcsfontosságú frizurát André fog elkészíteni! André! Fel tudod ezt fogni?
Nyilvánvalóan túldramatizálta a helyzetet, hogy ezzel is mosolyt csaljon az arcomra, ami nem meglepő módon sikerült is neki.
- Gyere be a próbára!
Azzal be is rángattam, át a kíváncsi tekinteteken, míg el nem értünk a szorgosan tervezgető koreográfusok és táncosok közé, be a tükrös terembe.
- Emberek, ő itt Davis, aki feldobja mindannyiótok napját sajátos stílusával!
Nem telt bele öt perc, a társaság megértette a magabiztosságomat ezzel kapcsolatban. Kim első hallásra beleszeretett a fiúba, ami nem meglepő, ha azt vesszük, hogy milyen poénokkal színesítette a próbát. Egyértelműen produkálta magát, egyértelműen Noah és Ed miatt, nem lehetett ugyanis biztos benne, hogy melyikük a számára megfelelő, már ha a szexuális beállítottságot vesszük figyelembe. Igazság szerint én sem lehetett biztos Noah-ban, azt azonban már tudtam, hogy Ed nem "klubtag". Végül azonban szomorúan konstatálta, hogy a lelkiismeretes próbálkozásai ellenére szingli maradt. Ez azonban nem gátolta abban, hogy a próba közben beálljon Kimmel táncolni, aki felettébb élvezte a kialakult helyzetet, Rami viszont egyre furábban érezte magát. Ami engem illet, kicsit szórakozhattam, igaz, hogy szigorúan csakis ülve - időközben Jim is megérkezett, aki időre átugrott egy másik párhoz, ezzel még bizarrabbá téve a csapatunkat -, de mégis. Kicsin múlott, hogy nem borultam le a padomról röhögés közben, mikor a meleg barátom tangózni kezdett az újdonsült párjával Calvin Harris egyik dalára, amit Ed lemezén találtunk. Persze ezek után a kusza hajú fiú sem bírta ki, hogy ne hülyéskedjen egy kicsit, ezzel elindítva egy "ki tud idétlenebben táncolni?" versenyt, amiben mindenki megmérkőzött a legkülönfélébb számokra, természetesen engem kivéve. Ennek ellenére a nézők soraiból is felemelő volt nézni, ahogyan Noah a földön fetrengve egy halat imitált, vagy amint Rami megpróbált a fején pörögni Jim segítségével és majdnem kitörte a nyakát.
Késő este fejeződött csak be a spontán kialakult buli, Jimre még várt egy kis papírmunka, Noah és Ed hivatalosak voltak a koreográfusok találkájára, hogy újfent kitárgyalják a versenyzőket és a potenciális szerelmi kapcsolatokat, Kim és Rami alig álltak a lábukon, én pedig szintén ezt képviseltem, a szó legszorosabb értelmében, és bár a fiú nem mondható izomkollekciónak, mégis ő segített el a szobámig, ahova félve nyitottam be.
Teljes sötétség fogadott, Tay pedig - amennyire ki tudtam venni - aludt. Fogalmam sem volt róla, hogy milyen beszélgetés folyhatott le közte és Cass között, amíg én pár órára elfelejthettem a reménytelen pénteki napot. Minden bizonnyal egy véres vita következtében nem jutottak semmire, habár nem tudhattam, hogy mi volt a lány szándéka.
Bebújtam a takaróm alá és ellazítottam mindenemet, felkészülve egy kiadós alvásra, mikor valaki halálra rémített.
- Hiányzom neki - jelentette be Tay, mintha magától értetődő lenne, hogy este tizenegykor a vaksi sötétben kell ezt közölnie velem.
Torkomba ugrott a szívem. Cassidy nem érdemli meg őt!
- És mit válaszoltál? - kérdeztem remegő testtel, amit valószínűleg a lakás hűvöse okozott (Miamiban...), legalábbis ezt hitettem el magammal.
- Még gondolkodom rajta.

10 megjegyzés:

  1. Drága Bia!

    Azt hiszem hogy most enyhe sokkot kaptam. Hogy lehet valaki ennyire undok, felszínes, unszimpatikus nőszemély??? OMG de komolyan......
    Davisen nagyon sokat röhögtem hihetetlenül nagy arc a srác
    De kérlek mond hogy Tay nem fog vele újra összejönni!!!!! Nem lehet annyira butuska Tay hogy egy ilyennel járjon, neki ott van Amy!!!!:333
    Lécci amint tudod hozd a kövi részt mert megöl a kíváncsiság Tay döntése miatt!!!!

    U.I.: Annyira imádom olvasni a blogodat!!!! Én vagyok az egyik legnagyobb rajongód! :DD

    xoxoxo: Liza :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Liza,

      Volt egy kis hátsószándékom, mikor megalkottam a karaktert, szerettem volna, ha a kevésbé kedveltek közé tartozik.
      Bevallom, imádom Davist, szóval örülök, hogy belőled is hasonló érzéseket váltott ki a sajátos stílusa.
      Hát... azt majd meglátjuk. Sajnos a végéig kell még várni, akkor fog kiderülni ténylegesen. A másik sajnos pedig az, hogy ez lassan bekövetkezik.
      Számításim szerint hétfőn, azaz húsvétkor fogom hozni a következő fejezet, ami szintén meghatározó lesz.

      Millió puszi,
      Bia

      Ui.: Drága vagy, köszönöm szépen!

      Törlés
  2. Drága Bia!

    Sejtettem, hogy nem lesz csók jelenet és igazam lett. De akkor mikor lesz?
    Cassidy is pont rosszkor tűnt fel, remélem, nem marad sokáig - s mivel remélem, ezért valószínűleg még sokáig itt lesz.
    Egyébként nagyon jó lett ez a rész is, jobb kedvem lett tőle. És még mindig csak ámulok, hogy miként bírod csak úgy elvágni a fejezetek végét. Remélem tudod, hogy ez cseppet sem igazságos velünk szemben - de attól még természetesen imádunk.
    És persze nagyon drága vagy, amiért előbb hoztad a fejezetet!

    Csók,
    Elena Brame

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Elena,

      Az ominózus jelenet még várat magára, talán egészen a végéig... nem tudom.
      Ami azt illeti, ezen megjelenésén kívül többször nemigen fogunk vele összefutni, legalábbis Amy nem... Tay Cassidyvel kapcsolatos érzéseit jelenleg homály fedi.
      Örülök, hogy így történt, nekem pedig a kommentektől lesz egyre és egyre jobb kedvem. Azt hiszem a függővég a specialitásom, gonosz vagyok, tudom. De ilyesmire is szükségem van, különben miért várnátok a következő fejezetet? Én meg titeket imádlak!
      Ti vagytok az igazán drágák, amiért ilyen kedves szavakkal árasztjátok el a fejezet végét.

      Millió puszi,
      Bia

      Törlés
  3. Szia! Ugye minden rendben van? Nem lett nagy baj a belétek menéssel?
    Uram isten! Rész van! NEM HITTEM A SZEMEMNEK! Annyira örülök. Ugye mondtam, hogy valami, vagy inkább valaki megfogja ezt a szép és meghitt pillanatot törni? Igazából csak Tay volt, de ő is valaki :)
    Amúgy, milyen rossz lehet Amy-nek. Hogyan lehet úgy koreográfiát tanulni, hogy nem próbálja ki megtudja-e csinálni. Azért ez elég durva lehet, várom a pénteket, amikor ugyanis elő show lesz.
    Tay meg Amy kapcsolata kezd kialakulni, úgy, ahogy van. Egyszerűen csak érzem. És most megint sajnálom mindkettő főhősünket, hiszen Tay-nak a volt menyasszonyával kellet találkozzon, akit rühell, vagy haragszik rá, és ez a személy azt mondja, hogy hiányzik neki. Ez felháborító. Ilyen nő személyt! Nem segít egy sánta emberen? Pff! Szegény Amy, neki még rosszabb, valahogy úgy érzem, érez valamit Tay iránt. Mert kivan, ha egy csaj a közelében van, meg ha ilyenek történnek.
    Szóval. Király lett, mint eddig a többi rész. Imádom a blogod!
    Bia, akkor most ugye péntek van, három nap múlva hétfő. Akkor lesz várható az új rész? Mert akkor jujj, húsvét hétfő.
    Előre Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánok!
    Ölel és puszil,
    Dorina

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Dorina,

      Kedves tőled, hogy aggódsz az épségemért, de szerencsére még élek. Bár azt hiszem, hogy képes lennék a kórházi ágyamról is felpakolni nektek a részeket. Mindössze annyi történt, hogy egy hölgyemény mellettünk haladt az úton, a GPS utasítása szerint pedig jobbra kanyarodott. Egyenesen neki a mi kocsinknak, lerepült a tükör meg behorpadt a jármű oldala, de senki sem sérült meg.
      Csak magadnak köszönheted, hogy előbb érkezett a fejezet, hiszen a te drága komid járult ehhez hozzá. :)
      Aki bármiféle táncot űz, az kicsikét átérezheti Amy helyzetét, ha belegondol, hogy milyen idegtépő ez az egész. Viszont majdcsak lesz valahogy, nem igaz?
      A két főszereplőm kapcsolata szépen lassan épül fel, majd egyszer elér egy tetőpontot, de addig még van min izgulni. Mindkettőnek megvan a maga baja, azt hiszem igazad van, mennyivel egyszerűbb lenne, ha megpróbálnának mindent együtt átvészelni...
      Köszönöm szépen, aranyos vagy!
      Igen, kedves Dorinám, húsvét hétfőn kerül fel a következő fejezet.
      Neked is sok boldog ünneplést és rengeteg locsolót kívánok!

      Millió puszi,
      Bia

      Törlés
  4. Drága Bia!

    Milliárdszor kérek bocsánatot, amiért oly régen nem írtam, ám a legtöbb fejezetet megkésve olvastam, s napok óta ma sikerült először gépközelbe jutnom, mindeddig mobilról böngésztem ámulatba ejtő fejezeteidet (ezer hála az okostelefonoknak).
    Az előző fejezet zseniálisra sikeredett, és szavakkal leírhatatlan öröm volt számomra, midőn megtudtam, hogy egy nappal korábban érkezik, hisz tűkön ülve vártam már a folytatást - ezért is hatalmas köszönettel tartozom, úgy hiszem, teljes olvasótáborod nevében.
    Ó, újfent rettentő izgalomba sodortál, ám úgy vélem, remek húsvéti ajándék lesz majd a huszonnegyedik fejezet, főleg efféle bonyodalmak után. Őszintén remélem, hogy Tay nem fogadja el Cassidy ajánlatát, roppant ellenszenves karaktert sikerült megteremtened a lány személyében, ami egyáltalán nem hátrány, hiszen ilyen is kell egy történetbe. Természetesen szurkolok az Amy-Tay párosnak, mindketten hatalmas szimpátiát váltottak ki belőlem a részek során, de kétség nem fér a tényhez, miszerint abszolút kedvenc szereplőm Tay, s ez valószínűleg így is marad. (: Hm, mit fűzhetnék még hozzá? Folytasd hamar!

    xoxo Edelia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Edelia,

      Csupán azt sajnálom, hogy - mint az imént olvastam - nem jut időd blogírásra, ennek ellenére kitartóan várom a negyedik fejezetet. Úgyhogy köszönöm, hogy a blogomra mindenképpen szántál időt, nagyon jólesik. Egyet kell értenem veled, gyakran olvasgatok a szeretett telefonomról.
      Már el sem tudom mondani, így a negyedik csodálatos megjegyzés után ehhez a fejezethez, mennyire nagyra értékelem, hogy veszitek a fáradságot és pingáltok nekem néhány, számomra felbecsülhetetlen értékű szót. Örülök, hogy örömöt okozhattam a fejezet előrébb tolásával, reméltem, hogy tetszik majd nektek.
      Cassidy megjelenése tökéletesnek tűnt az előző napi hosszadalmas beszélgetés után, hiszen így már mindnyájan tisztában voltatok Tay és az egykori menyasszonya kapcsolatával. A következő fejezetben is lesz bőven min izgulni, két falat sonka között húsvétkor. Főszereplőnk döntése egészen az utolsó fejezetig bizonytalan, lehet tippelgetni, de igazán csak akkor lehettek majd biztosak benne.
      Ismét egyetértek, annak ellenére, hogy Tay a saját elmém által megalkotott karakter, imádom! :)
      Még egyszer köszönöm!

      Millió puszi,
      Bia

      Törlés
  5. Hülye Cassidy! Minek jött ide?! Muszály volt? :D
    Elképzelhetetlenül hihetetlenül tetszett ez a rész!! Remélem a végén Tay jól választ :)

    VálaszTörlés
  6. Drága Bori,

    Egyet kell értenem, nem egy értelmiségi lény, az biztos. Elképzelhetetlenül hihetetlenül aranyos vagy, köszönöm! :) Majd kiderül...

    Millió puszi,
    Bia

    VálaszTörlés